Tóth Árpád: Körúti hajnal Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még Üveges szemmel aludtak a boltok, S lomhán söpörtek a vad kővidék Felvert porában az álmos vicék, Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok. Egyszerre két tűzfal között kigyúlt A keleti ég...
More
Tóth Árpád: Körúti hajnal Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még Üveges szemmel aludtak a boltok, S lomhán söpörtek a vad kővidék Felvert porában az álmos vicék, Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok. Egyszerre két tűzfal között kigyúlt A keleti ég váratlan zsarátja: Minden üvegre száz napocska hullt, S az aszfalt szennyén szerteszét gurult A Végtelen Fény milliom karátja. Bűvölten állt az utca. Egy sovány Akác részegen szítta be a drága Tóth Árpád Debrecenben nőtt fel, azonban Napfényt, és zöld kontyában tétován szintén meghatározó szerepet játszott életében Rezdült meg csüggeteg és halovány Budapest. Tavaszi kincse: egy-két fürt virága. Ezen versben a modern költő a pesti urbánus környezetet impresszionista módon festi le. A Fénynek földi hang még nem felelt, A hajnal illetve az alkonyat szimbolizálja az Csak a szinek víg pacsirtái zengtek: impresszionista költészet és festészetben a Egy kirakatban lila dalra kelt súlytalanságot, a lebegést, azt az ideiglenes tova- tűnő állapotot
Less
